2010. 10.02.
Reggel egészség nap. A csoportom:
- Emese
- Zsófi
- Dorina
- és én Edit
Mi a 2. helyezettek lettünk. A 3. helyezettek kupont, a 2.-ak szalvétát és tollat, az elsők pedig kupont, tollat és sapkát kaptak. Nagyon finom volt a sok gyümölcs.
Egészség nap után Emesével elmentünk a Vidámparkba. Az elején nagyon jó volt. Felültünk egy olyan játékra, ami kanyargott és közben amiben ültünk forgott össze-vissza. Majd egy olyat is kipróbáltunk, ami magasra fölvitt és gyorsan le. Szinte az összes jóra sikerült felülnünk. Majd az egyik játék után elszédültem, ezért bementünk a Szellemkastélyba. A végén a hordón nem akartam átmenni, ezért a lépcsőt használtam. A figyelmem másra terelődött és megtörtént a baj. Elestem. Aztán hazavittek Emeséék és onnan Apa vitt el a Szent János Kórházba. Ott azt mondta az orvos, hogy eltört a karom. Megröntgenezték és azt mondták, hogy el kell altatni engem, de műteni talán nem kell. Amikor bevittek a műtőbe, olyan volt, mint egy rémálom. Az orvos próbált viccelődni, de az ember műtét előtt nincs abban a hangulatban. Aztán ott kellett aludnom, mert este volt az altatás. Szerencsére nem fáj már, igaz néha reflexből megemelem a karom és olyankor belehasít a fájdalom. Hát így telt a szombatom.
- Emese
- Zsófi
- Dorina
- és én Edit
Mi a 2. helyezettek lettünk. A 3. helyezettek kupont, a 2.-ak szalvétát és tollat, az elsők pedig kupont, tollat és sapkát kaptak. Nagyon finom volt a sok gyümölcs.
Egészség nap után Emesével elmentünk a Vidámparkba. Az elején nagyon jó volt. Felültünk egy olyan játékra, ami kanyargott és közben amiben ültünk forgott össze-vissza. Majd egy olyat is kipróbáltunk, ami magasra fölvitt és gyorsan le. Szinte az összes jóra sikerült felülnünk. Majd az egyik játék után elszédültem, ezért bementünk a Szellemkastélyba. A végén a hordón nem akartam átmenni, ezért a lépcsőt használtam. A figyelmem másra terelődött és megtörtént a baj. Elestem. Aztán hazavittek Emeséék és onnan Apa vitt el a Szent János Kórházba. Ott azt mondta az orvos, hogy eltört a karom. Megröntgenezték és azt mondták, hogy el kell altatni engem, de műteni talán nem kell. Amikor bevittek a műtőbe, olyan volt, mint egy rémálom. Az orvos próbált viccelődni, de az ember műtét előtt nincs abban a hangulatban. Aztán ott kellett aludnom, mert este volt az altatás. Szerencsére nem fáj már, igaz néha reflexből megemelem a karom és olyankor belehasít a fájdalom. Hát így telt a szombatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése